Gépiparisták érettségi találkozója

Gépiparisták érettségi találkozója

ALAPÍTÓ GÉPIPARISTÁK 60 ÉVES ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓJA
2014. május 16.

Ünnepély. A találkozóra a Medgyaszay Házban került sor, ahol az ünnepség a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd Somogyvári Gyula: Egy kidőlt fatörzs előtt c. versét Gazda Zoltán mondta el. Megjelenteket Dr. Járosi Márton köszöntötte:

Kanizsai Alapító Gépiparisták! Szeretteink! Tanáraink! Vendégeink!

Azért, jöttünk, hogy ünnepeljünk: találkozzunk, örüljünk egymásnak, emlékezzünk, megajándékozzuk egymást. A tárgyi ajándék egy emlék füzet [LETÖLTÉS] és a kanizsai gépiparisták képes naptára [LETÖLTÉS]. Ezeket minden résztvevő a regisztrációkor megkapja. Az emlékfüzetben az alapító évfolyam tablói, a 2012. évi gépiparista találkozó rövidített beszédei és a mai találkozónkon résztvevők nevei kerültek be. A mai találkozót is rögzítjük, s az ebből készült DVD, a találkozó dokumentumaival együtt felkerül a Kanizsa TISZK honlapjára. Ugyanitt helyezzük el a mai találkozóról készülő fényképeket is,  amelyek innen letölthetők.

A RENDEZVÉNYEN KÉSZÜLT VIDEÓK:


Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Isten segítségével létrehoztuk 60 éves találkozónkat. Újra együtt vagyunk, akik még élünk. 60 éve annak, hogy elbúcsúztunk szeretett iskolánktól és a várostól, de itt maradt belőlünk sok-sok felejthetetlen élmény, amely most ismét felelevenedett, még egyszer feltámadt a kanizsai gépiparisták szelleme.

Lélekben mellettünk ülnek mindazok, akik testben már nem lehetnek velünk, akikért szólni fog a harang, amikor a technikum kertjében koszorúzunk, s az emlékfát megtekintjük, amely reményeinknek megfelelően idén is kihajtott.

Ma reggel koszorút helyeztünk el Kanizsán nyugvó tanáraink sírjára: Borsfai Géza, Háncs Lajos, Flórián Zoltán, Dr. Buvári András (Miklósfán). Most néhány másodpercre álljunk fel és emlékezzünk eltávozott szeretteinkre!

Tanárok köszöntése. Szeretettel köszöntöm név szerint mindnyájunk nevében tanárainkat, közvetlen hozzátartozóikat, képviselőiket! Kérem, álljanak fel, amikor szólítom őket, hogy az egész ünnepi gyülekezet tudja köszönteni őket.

  • Borsfai Gézáné Halmai Lujza
  • Flórián Zoltán leánya, Mátyásné Flórián Ildikó
  • Járosi Károly
  • Dr. Lovász György

Gondolatban itt vannak velünk azok is, akik betegség vagy más családi ok miatt nem lehetnek közöttünk. Róluk az ebéd után adunk tájékoztatást.

Kitüntetések átadása. Szeretettel köszöntjük kiemelt vendégeinket abból az alkalomból, hogy nekik a 2012. évi GÉPIPARISTÁK NAGYKANIZSÁN EMLÉKNAP szervezésében végzett tevékenységük elismeréseként a TISZTELETBELI KANIZSAI GÉPIPARISTA kitüntető címet adományozzuk.



A kitüntetettek:

CSERESNYÉS PÉTER - Nagykanizsa MJV. polgármestere, országgyűlési képviselő,
MÉRKSZ ANDOR –
Kanizsa TISZK igazgatója,
CZUPI GYULA –
Nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatója,
VEILINGER LÍVIA –
Kanizsa TISZK titkárságvezetője,
STAHL GYÖRGY –
Czigler Ilona férje, aki a2012. évi találkozó megszervezésében segédkezett.

Relikviák átadása a Thury György múzeumnak.

A 2012. évi találkozónkon megfogalmazódott az igény, hogy a technikumi életünkhöz kapcsolódó relikviák a kanizsai Thury György múzeumban kerüljenek elhelyezésre. Szertettel köszöntöm a múzeum igazgatóhelyettesét, aki elfogadta javaslatunkat. A következő relikviák kerültek átadásra: a Gépiparista címer, a címer műhelyrajza, érettségi szalag, a gépiparisták 2012. évi találkozójának emlékkönyve és emléklapja, a találkozóról készült DVD., a mostani emlékfüzet.

gépiparisták címer címer műhelyrajza érettségi szalag
emlékkönyv emlékfüzet DVD

Ünnepi beszéd

Dr. Járosi Márton: MI MARAD MEG?

 Az alapító gépiparisták üzenete

 Weöres Sándor nevezetes hitvallását idézem:

Alattam a föld, fölöttem az ég, bennem a létra…”

Az életben fontos, hogy tudjuk, „a földön járunk”, élünk, ahhoz vagyunk kötve. De az is fontos, hogy tudjuk, ez csak a minden nappal múló földi, testi létünkre vonatkozik: Elhull a virág, eliramlik az élet…– mondja a költő. De fölöttünk ott van az ég, ahová a lelkünk ösztönösen törekszik: minden tettünk, ami a saját önzésünkön túlmutat, ezt bizonyítja. És bennünk van létünk létrája, amelynek utolsó fokait járjuk. Ez a lét-létra, amelyen igyekszünk kiemelkedni az anyagi világból, igyekszünk önmagunkat meghaladni. A létra fokai a másokért való cselekvéseink, hajtóanyagunk a SZERETET. A földi létünk lejár, de a szeretet örökké megmarad. Ez a szeretet tartott össze bennünket, ez ösztökélt bennünket arra, hogy erőlködjünk, haladjuk meg testi nyomorúságainkat, s ismét, talán még egyszer utoljára, találkozzunk.

Nagy fejedelmünk, Bethlen Gábor a Nagyenyedi Kollégium szabályait 1662-ben írásban rögzítette, s ebben egyebek között ez állt: „tanulmányaidat szorgalmasan alapozd meg, hogy néped és hazád számára hasznos lehess.” Minden valódi magyar iskolának, kollégiumnak ez a legfőbb törvénye. A mienké is ez volt, az emléktáblánkon is ez áll: A „gépipari technikum tanárai és szakoktatói itt képeztek technikusokat a nemzeti ipar szolgálatára.” Mi elmondhatjuk, hogy megtartottuk ezt a szabályt, az itt szerzett tudással szolgáltuk hazánkat. Nyomokat hagytunk. A két éve szerkesztet emlékkönyvünkben megörökítettük a következő nemzedékeknek, hogyan építettük fel, nehéz időkben, szinte semmiből nemcsak a technikum berendezéseit, a technikum szellemi katedrálisát is. Iskolai emléktáblánkkal erre utaló maradandó emléket állítottunk tanárainknak és oktatóinknak.

Családjainkban is továbbadtuk a szeretetet és a tudást. Csak a tudás és a szeretet az a két dolog, amit, ha adunk, a sajátunk sem csökken, hanem növekszik.

A tudásunkkal létrehozott alkotásaink, s átadott szeretetünk él tovább hazánkban és utódainkban!

Az emlékfüzet utolsó oldalán olvasható szép Reményik Sándor vers szavaival kérdezhetjük és vallhatjuk:

 

Vajjon mi lesz az, ami megmarad
A lelkem drága szülötteiből,
Ha majd az Idő rajtuk áthalad?
És mi az, ami örökkévaló?!

 

Ha csak egy lelket szebbé, jobbá tettem,
Ha csak egy szívbe szent magot vetettem,
Ha csak egy lángot növeltem az égig
Egy ügyet védtem utolsó csepp vérig:
Ha így éltem, ha így alkottam én:
Beiktatódott ez a költemény
A világ örök fundamentumába,
Isten szívébe és önnönmagába.
S nincs, ami onnan kitépje, kivágja.

 

EZ AZ ÜZENETÜNK AZ UTÁNUNK JÖVŐ NEMZEDÉKNEK.

Az ünnepély a Gépiparista induló éneklésével fejeződött be.

Koszorúzás. Ezután a résztvevők elindultak a technikum kertjébe. a Gépiparista Dombormű megkoszorúzására. Itt Várnai Zseni: A nagy menet c. versét Gazda Zoltán mondta el, majd a domborművön Járosi Márton, Dömötör Árpád és Tavasz Ferenc koszorút helyezett el. Emlékfa megtekintése után a koszorúzók visszatértek a Medgyaszay Házba.

Ünnepi ebéd. Az ebéd pezsgős pohárköszöntővel kezdődött. Az ebédet követően az osztályok képviselői adtak tájékoztatást tanárokról és osztálytársakról, akik nem tudtak eljönni.